A szerződéskötést a SZELLEMmel érdemes megfontolnod a spirituális paradigma elkötelezett híveként.  A spirituális alapelvek értelmében ugyanis tudatosan elfogadod, hogy az inkarnációddal felvállaltál egy feladatot. Ezt az evangéliumokban szimbolikusan úgy írják le, mint Jézus követését. Lukácsnál például ezt olvassuk:

„⁵⁷Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. ⁵⁸Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. ⁵⁹Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! ⁶⁰Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! ⁶¹Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől! ⁶²Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9, 57-62)

A szöveg alapján úgy tűnik, hogy a meghívás elfogadása az egyetlen út, ami az Életet jelenti. A meghívás vagy elhívás a másik oldalról nézve egy küldetés, és arra a szolgálattételre szól, amit a SZELLEM (Isten) Rád bízott. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Te eredendően Vele szerződtél le, hogy elvégzed a Rád bízott munkát a saját életedben, és azon túl a Földön, illetve ebben az EGY Univerzumban. Ehhez is kapunk támpontokat az evangéliumból:

„¹Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. ²Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. ³Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! ⁵Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! ⁶Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza. ⁷Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! ⁸Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! ⁹Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.” (Lk 10:1-9)

Önmegvalósítás

A szolgálattételnek azonban van egy másik, nagyon fontos aspektusa. Ez pedig az önmegvalósítás. Mit is jelent ez voltaképp? Hogyan lehet önMAGunkat megvalósítani? Gondoljuk egy makkra, ami egy MAG. Hogyan valósítja meg MAGát egy makk? Úgy, hogy azzá válik, ami a DNS-ében tervként szerepel: tölgyfává. Mást nem is tehet. A makk nem filozofál, hogy bárcsak lehetne tulipán vagy fenyőfa. Nem foglalkozik a körülményekkel, nem kesereg és nem magyarázza semmivel, hogy mekkora és milyen lett az évek során. Csak „teszi a dolgát”, azaz nő, fejlődik.

Hosszú kifejtést igényelne, de talán elhiszed nekem, hogy a fej-lődik ige a for-og igével rokon. Hiszen mi a fejlődés? Ki-bont-akozás, azaz az a folyamat, amíg valami, ami össze van tömörítve, kicsomagolódik, modern, számítógépes szakkifejezéssel élve: kizippelődik, és megmutatja önMAGát teljes mivoltában. Ugyanezt az összefüggést az általunk jobban ismert európai nyelvekben is megtaláljuk. Az angol develop és a német entwickeln ige az envelop, illetve a wickeln ige ellentéte: amit betekertünk, bebugyoláltunk, becsomagoltunk (envelop, wickeln), azt utána kitekerjük, kibugyoláljuk, kicsomagoljuk (develop, entwickeln). Az önmegvalósítás tehát igaz, eredeti önMAGunk kibontakoztatása, a teljes potenciálunk megvalósítása, a lényünk kiteljesítése.

Bizonyára eszedbe jut, hogy az emberi szükségleteket, igényeket, vágyakat szimbolikusan megjelenítő, híres Maslow-piramis tetején éppen ez szerepel. Csakhogy kevesen tudják, hogy Maslow nem sokkal a halála előtt felülbírálta ezt a nézetét, és a szükségleti piramis csúcsára az embernek a transzcendens iránti igényét, vágyát helyezte, azzal a kitétellel, hogy ha ezt a MAGunk számára kielégítjük, az „mindent visz”, azaz az alsóbb szintek szükségletei érdektelenné válnak, illetve automatikusan teljesülnek.

Maslow-piramis (régi)

Maslow-piramis (bővített)

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy ha a SZELLEMmel, az Istennel élő, aktív, tudatos kapcsolatban vagyunk, akkor minden más – a fizikai síkú és az érzelmi biztonság kérdése is – eligazodik az életünkben. Hogy hogyan lehetséges ez? Erre is megkapjuk a választ az evangéliumból:

„²²Majd így szólt tanítványaihoz: »[…] Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, se a testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. ²³Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál. ²⁴Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, sem magtáruk, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti akárhány madárnál! […]  ⁷Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fonnak és nem szőnek; mégis, mondom nektek: Salamon teljes dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. ²⁸

Mit csinál a holló és a liliom, amiért Isten, a SZELLEM táplálja és élteti őt, azaz fenntartja a fizikai testét és a lelkét? Nagyon egyszerű: azt teszi, ami a dolga. Ami a MAGként beléplántált, beléprogramozott sorsa, feladata, tennivalója, azaz, hogy kibontakoztatja, megvalósítja önMAGa legjobb verzióját. Nem filozofálva azon, hogy mi lenne, ha nem fekete, hanem fehér lenne, vagy ha nem liliom, hanem mammutfenyő lenne. A holló azt csinálja, amit holló volta diktál neki, akárcsak a liliom, a tőle telhető legjobban, nem hárítva a felelősséget sem az időjárásra, sem más valakire. Ez az emberi lény egyedülálló képessége. Mi a fejlett érzelmi intelligenciánk és a logikus gondolkozásunk segítségével nagyon könnyen és gyorsan el tudjuk téríteni MAGunkat a saját lényünktől, lényegünktől. Ezért vagyunk elégedetlenek az életünkkel. És amíg ezt az eltérülést fel nem ismerjük, addig garantáltan boldogtalanság vár csak ránk, hiszen nem vagyunk önazonosak, nem a saját lényegünk, utunk szerint élünk.

Szolgálattétel

A jelenség másik aspektusa az, hogy a holló és a liliom – miközben megélik, megtapasztalják és (így vagy úgy) megismerik önMAGukat – elvégzik az Univerzumnak és a bolygónak tett szolgálatukat is. Ugyanígy van ez velünk, emberekkel is:

„Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! ²⁹Ne keressétek tehát, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok, ³⁰mert ezeket a pogányok keresik a világban. Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre. ³¹Ti keressétek csak az ő országát, és mindezt megkapjátok hozzá. ³²Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. ³³Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja. ³⁴Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.” (Lk 12:22-34)

De mi is az ország, amelyet Isten nekünk szán? Az ország szó ama két darab –szág végű szavunk egyike, amelyek a magyar nyelv legrégibb rétegeiből maradtak ránk. A –szág képző a –ság, -ség képző egyik ősi, mára kiveszett alakja. (A másik ilyen szó a jószág.) Az ország szó első szöveges nyelvemlékünkben a Halotti Beszédben is szerepel, amely 1192-95 körül keletkezett. Ekkor még a teljesebb uruszág alakját használták, amiből kiviláglik, hogy a képzett szó alapszava az úr ~ ur(a)- főnév. Vagyis az ország nem más, mint ’ura-dalom’, az úr, az uralkodó hatásköre. És ki az Úr: Egyrészt Isten, a SZELLEM, a Forrás, hiszen minden, ami van, az az Ő kiterjedése. Ezt fejezi ki a JAHVE név, ami annyit jelent, hogy „én vagyok az (minden), ami van”. Az Úr másfelől bennünket is jelöl, akik Isten, a SZELLEM képére és hasonlatosságára lettünk megteremtve. Ezért is hívjuk szellemi létezőként MAGunkat Szellemnek, nagy kezdőbetűvel. Az evangéliumban a Szellemet, azaz az emberi önvalót, az Úristen intézőjeként emlegetik, aki mindaddig uralkodik Ura országa felett, amíg az távol van:

„»Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? ⁴³Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. ⁴⁴Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁵De ha ez a szolga azt mondja magában: ‘Késik az én uram’, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, ⁴⁶megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti őt, és a hűtlenek sorsára juttatja. ⁴⁷Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. ⁴⁸Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.”

Nagyon fontos, hogy lássuk, hogy az intéző rendelkezik Ura egész birodalma felett. Ő intézi az ügyeket, rá van bízva az uru-szág, azaz az ország. Ebben az értelemben szolga, de nem akárki szolgája, hanem magáé az Istené. Ez a szolga nem rabszolga, hanem önként, szabad akaratából vállalta a rá bízott feladatot, vagy más szóval: szolgálatot. A szolgálattétel tehát a küldetés, a meghívás, amihez a talentumainkat: a tehetségeinket, a képességeinket kaptuk. Így már látjuk, hogy az emberi élet értelme a szolgálattételbe ágyazott önmegvalósítás.

„Méltó a munkás a bérére…”

Szolgálatod elvégzéséért a SZELLEM (Isten) fenntart Téged, ahogy a hollókat és a liliomokat. Mivel manapság pénzt használunk az energiacsere eszközeként, nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a SZELLEM gondoskodik a dolgozói fizetéséről. Erről szól Máté evangéliumában az alábbi passzus:

„¹A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. ²Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. ³A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. ⁴Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. ⁵Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. ⁶Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? ⁷Nem fogadott fel minket senki – felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. ⁸Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. ⁹Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. ¹⁰Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. ¹²Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak – mondták –, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. ¹³Barátom – felelte egyiküknek –, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.” (Mt 20: 1-18)

Így most már jobban érted, hogy miért javaslom Neked, hogy ajánld fel önvalódat: tehetségeidet, képességeidet, és ezzel együtt szolgálataidat a SZELLEMnek, Istennek. Dolgozz az Ő vállalkozásában, legyél az Ő alvállalkozója – tudatosan. Így is, úgy is az vagy, csak éppen, ha erre nem vagy tudatos, akkor rossz intézőként működsz: nem azt teszed, ami a Te dolgod. És ez nem azért nem szerencsés, mert büntetést kapsz, és a pokol tüzére vetnek :), hanem azért, mert nem halad a Mű, a Teremtés kibontakoztatása, amihez a Te általad elvégzett dolgok is kellenek. Dolgozz tehát a SZELLEM irányítása alatt, légy szorgos, sürögj-forogj, tedd a dolgodat!

Íme, egy lehetőség a tiszta szándékod megfogalmazására:

SZERZŐDÉSKÖTÉS A SZELLEMMEL

 1.    Kérd meg a SZELLEMet/Felső Ént, hogy tisztítsa az összes félelmedet, ami azzal kapcsolat­ban gátol, hogy vállalt feladatodat elvégezd, és készítsen fel Téged a küldetésed telje­sítésére.

2.        A SZELLEM válasza Számodra (olvasd fel MAGadnak hangosan): Megtisztítom a Lelked, hogy teljes mértékben be tudj lépni ebbe a birodalomba, miközben pontosan tudod, hogy ki vagy, és így tevékenyen, teljes sebességedre felgyorsulva elkezdheted azt, amiért ide­jöttél, és amihez mostanra már kiövezted az utat.

3.        A Te válaszod a SZELLEMnek: Elfogadom, hogy most feltölt engem a határtalan bölcses­ség, bőség és szeretet végtelen áramlata, és mostantól kezdve folyamatos kapcsolatban leszek ezekkel a teremtő áramlatokkal, hogy megőrizzem szívemben és elmémben a döntésemet és a MAGamról alkotott víziómat.

A SZELLEM/Felső Énem teljesen jelen van bennem. Teljes szeretettel cselekszem, és a teremtés minden aspektusában határtalan vagyok. Minden pillanatban rendelkezésemre áll a Szentlélek, a folyamatos ihlet és inspiráció, amely segít a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodásban.

Én és azok, akiket szeretek, több okból jöttünk erre a bolygóra. Kitettük MAGunkat a polaritás illúziójának, a harcnak, az ellenségeskedésnek, fizikai, verbális és morális síkon egyaránt.

Ezt felismerve most úgy döntök, hogy – megtéve az eső lépést – elfogadóan, azaz szeretettel fordulok mindazok iránt, akik még nem ébredtek fel, hogy ők is elfogadóak legyenek, azaz – félelem és elutasítás helyett – szeressenek. Ez az én első lépésem az ő gyógyulásuk támogatásához. A tudatosságom révén kivételes helyzetben vagyok, hogy jobbítsak, vagyis gyógyítsak, hogy változtassak MAGamon mindenki legfőbb javára.

Itt az idő, hogy mindazt, ami elutasításból, azaz nem szeretetből, hanem félelemből lett teremtve, egyénenként és közösen feltöltsük elfogadással, szeretettel, hogy ne hasson rá tovább a leghalványabb emléke sem annak, ami az elfogadás, azaz a szeretet hiányával vagy megvonásával kapcsolatos. Megtartom szívemben és elmémben ezt a képet.

Ezennel felajánlom az egész életemet és létezésemet a SZELLEM szolgálatára. Most már tudom, hogy Életem útján minden pillanatban Ő vezet, inspirál, jelekkel lát el, hogy merre haladjak. Minden helyzetben – akár pozitívnak tűnik, akár negatívnak – számíthatok a bennem lakozó elfogadó, szeretetteljes és leleményes Felső Énes tudatosságra, hisz minden értem van, az én kibontakozásomért, fejlődésemért, önmegvalósításomért. A szolgálatom és az önmegvalósításom ugyanazon érem két oldala: egyik nincs a másik nélkül.

Szabadon választom ezt a szolgálatot az emberi tudatosságommal, hisz felkészültem rá milliónyi, tanulmányokkal teli élet alatt, és együtt terveztük el a SZELLEMmel. Kapcsolat­ban állok minden tapasztalattal, és a belőlük érlelt tudással és bölcsességgel a korábbi életeimből, és szabad vagyok minden látszólagos sikertelenségtől, hisz tudom, hogy ezek szükséges pillérek voltak az összes kalandom sikerének. Hálás vagyok minden tapasz­ta­la­tért, amelyeket valaha is szereztem, hisz mind engem szolgált.

Ez a szolgálat tehát az én vállalkozásom, melynek során kibontakoztatom és a lehető leg­ragyogóbb mivoltomban nyilvánítom meg önMAGamat. Én a SZELLEM vállalkozásában dolgozom, az általa rám bízott szolgálatokat végzem legjobb tudásom szerint mind­annyiunk legfőbb javára, és tőle kapom a létem fenntartásához és önmagam teljes kibontakoztatásához szükséges bőséges jutalmat.

4.    A SZELLEM válasza Neked (olvasd fel MAGadnak hangosan): Halld meg hangomat a szívedben, érezz meg az elmédben, fogadj el az életedben, mivel én veletek vagyok, amíg ez a bolygó teljesen fel nem szabadul a félelem okozta sötétségből, és ki nem terjed mindenüvé a Fény.

5.    A Te válaszod a SZELLEMnek: Köszönöm Neked, SZELLEM, ezt a szolgálati lehetőséget, és hálás vagyok a szabad akaratomért, amelyet azért kaptam, hogy a saját utamat válasszam minden pillanatban, a másoké helyett, és eljussak a kiteljesedéshez.

Én Isten gyermeke vagyok. Ezennel hívom mindazokat, akik a bolygón vannak, hogy csatlakozzanak hozzám. Együtt megőrizzük és kiterjesztjük a Fényt mindazoknak, akiknek a szíve még félelemmel van tele, és minden teremtést megtöltünk az elfogadás és szeretet ellenállhatatlan hívásával.

Dátum:

                                                    _______________________________________

                                                                            Az aláírásod

Ez a biztosíték a SZELLEM szeretetére és áldására.

Kattints ide a szerződés szövegéért!

Küldetésem, hogy szabatosan és pontosan magyarázzam el a lehető legtöbb arra nyitott és érett embertársamnak a spirituális paradigma alapelveit, és azoknak a gyakorlatban való alkalmazhatóságát. Ha tetszik Neked, ahogyan gondolkozom, csatlakozz Te is szinergikus közösségünkhöz!

Legyél Te is elkötelezett FényMunkás!

Kattints ide!