Tegnap az egyik tanulóm kisgyermeke egy virgáccsal játszott a kamera előtt. Azt találtam mondani neki, hogy mi lenne, ha inkább varázspálcának használná? Megértette, megfordította a vesszőt, és varázsolt vele.
Ennek a képnek a nyomában ma délután felbukkant a gondolat a szívemben: „Írj a Mikulásról, írj róla, hogy mit is jelent ez az ünnep a spirituális paradigmában!” Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam vitatkozni ezzel a belső hanggal, akkor sem, ha fáradt vagyok, vagy ha már este 8 óra van, amikor ezeket a sorokat írom Nektek – holnapra. Ilyenkor ráhagyatkozom a vezettetésemre, hogy mit szeretnének tőlem, hogy mit adjak át Nektek.
Szent Miklós és a rászorulók
Advent első napjaiban Szent Miklós ünnepét üljük. Számtalan történet szól arról, hogy Szent Miklós beavatkozik, hogy segítsen a rászorulókon. Kinek-kinek abban segített, amire éppen szüksége volt az élete felemeléséhez.
Görögországban szinte minden hajón található Szent Miklós ikon, mert ő a hajósok védőszentje. A leghíresebb történet szerint, amikor Miklós a tengeren át zarándokolt a Szentföldre, szörnyű vihar támadt, és a tengerészek attól tartottak, hogy mindannyian a vízbe vesznek. Miklóshoz fordultak hát, és kérték, hogy segítsen rajtuk. Ő pedig imádkozott, és a vihar elcsitult, mire a hajósok elcsodálkoztak, és dicsérték az Istent.
A hagyomány szerint a visszaúton egy tengerész leesett az árbocról, és meghalt. Miklós imádkozott érte, és ő visszatért ez életbe.
Egy másik történet arról szól, hogy Miklós egy összeesküvés során megmentett három ártatlan herceget. Az urak azonban újra belekeveredtek egy zavaros helyzetbe. Börtönbe kerültek, és halálra ítélték őket. Egyiküknek eszébe jutott, hogy imádkozzanak Miklóshoz. Azon az éjszakán Konstantin császár álmában megjelent Miklós, és megparancsolta neki, hogy szabadítsa ki az ártatlanokat, amit ő meg is tett. Amikor a három herceg meghallotta a hírt, térdre borult, és dicsérte Istent. Élete során Szent Miklós a bíróságokon számos, hamisan megvádolt emberért járt közben.
Az életmentő ajándékot tartalmazó zsákocska
A leghíresebb történet szerint – amit a Mikulás leginkább visszahoz – Miklós tudott egy apáról, akinek három lánya volt. A család annyira szegény volt, hogy nem tudtak hozományt adni a lányokkal, akik így nem mehettek férjhez, de ennivalóra is alig jutott nekik. Erre az egyetlen megoldásnak a prostitúció tűnt. Miklós azonban egyik éjjel bedobott egy zacskó aranyat a házuk ablakán. Amikor az apa másnap reggel felébredt, hálát adott Istennek szerencséjéért. Így a legidősebb lánya férjhez mehetett. Nem sokkal később Szent Miklós megismételte a jótettet a második lány számára is. Az apa ekkor már tudni akarta, hogy ki áll e csodálatos tettek mögött.
Ezért azon az éjszakán, amikor a harmadik zacskó arany a padlóra koppant, kirohant a házból, és utolérte a távolodó Miklóst.
Szent Miklós példája
Szent Miklós soha egyetlen tettével sem kérkedett. Mindig az javasolta az embereknek, hogy Istennek adjanak hálát a történtekért, hiszen ő Isten inspirációjára cselekedett, meglátva embertársaiban a saját szellem-testvéreit. És voltaképpen azt tette, ami az adott helyzetben a legmegfelelőbbnek tűnt, önMAGát adva abban a formában, ami akkor és ott a legrelevánsabb volt. Hol ima, hol álombeli üzenet, hogy közbelépés, hol pénz kellett ahhoz, hogy valakinek az élete jóra forduljon.
Szent Miklós egyfelől az önzetlen adakozásra tanít bennünket. Arra, hogy a rászorulókban ismerjük fel önMAGunkat, és bízzunk abban, hogy van a puttonyunkban valami, amivel könnyebbséget, megoldást, örömöt hozhatunk a másik életébe, ahogy a Mikulás feneketlen zsákjából is mindenkinek jut ajándék. Lehet ez egy jó szó, egy pillantás, egy ölelés, egy lehetőség vagy ismeret megosztása, egy gesztus vagy szívesség, vagy akár pénz, ajándék – voltaképp bármi. Ehhez a szív bölcsessége, a Szentlélek inspirációja szükséges.
Szent Miklós viselkedése másfelől arra is rámutat, hogy ebben az önzetlen adásban megélhetjük a saját végtelen gazdagságunkat. Azt, hogy az öröm és az elfogadó, támogató szeretet kiapadhatatlan tárháza él a szívünkben, ha valóban a Forráshoz kapcsolódunk, és mi magunk onnan töltekezünk.
Ezzel pedig a Mikulás ünnepe már Jézus születésének ünnepét vetíti elénk, aki olyan gazdag volt, hogy az életét is fel tudta ajánlani értünk.
Küldetésem, hogy szabatosan és pontosan magyarázzam el a lehető legtöbb arra nyitott és érett embertársamnak a spirituális paradigma alapelveit, és azoknak a gyakorlatban való alkalmazhatóságát. Ha tetszik Neked, ahogyan gondolkozom, csatlakozz Te is szinergikus közösségünkhöz!
