A karácsony mindig az első karácsony történetére emlékeztet bennünket. Évről évre arra hív, hogy mi magunk is teljes szívvel fogadjuk be életünkbe Krisztust, az Istengyermeket. Szimbolikusan mi is fogadósok vagyunk, akik – bármilyen szerénynek is tartjuk a körülményeinket – elszállásolják az emberi testet öltött SZELLEMet, és reméljük, hogy állandó szállást vesz a szívünkben.
A karácsonyi történet pásztorai is vagyunk, akik – miközben a nyájaik folyamatos felügyeletet kívántak – nem haboztak félretenni a dolgukat, hogy sietve megtalálják az újszülött Istengyermeket. Tőlük tanuljuk meg, hogy a mindennapok kötelezettségei, a saját fontos ügyeink hajszolása közben felismerjük azokat a pillanatokat, amikor a lelki törekvések, a spiritualitás – röviden: a szeretet tevőleges gyakorlása, a szívközpontú jelenlét – mindennél fontosabb.
Erre emlékeztetnek a napkeleti bölcsek is, akik – az inspirációjukat követve – már sokkal korábban útnak indultak az Istengyermek felkutatására. Erejüket nem kímélve, hosszú utat bejárva meg is találták Őt. Bennünk is él egy napkeleti bölcs, aki hegyen-völgyön át keresi, kutatja a Forrást, a SZELLEMet, a Fényességet. Jól tesszük, ha sok más törekvésünk közepette elsősorban rá hallgatunk.
Ezek a mágusok ajándékokkal megrakodva érkeztek a Gyermekhez. Kincseik legjavát hozták el, ajánlották fel neki tiszta szívvel. Jól tesszük, ha mi is így járulunk a jászolhoz: szívből átadva Krisztusnak, az embertestvérünkké lett Istennek mindazt, ami bennünk a legjobb – és mindazt, amit magunkban a legkevésbé tudunk szeretni, hogy fényével ő ragyogtassa át a még sötét, elutasított énrészeinket is.
Hiszen a karácsonyi történetben a Fény játssza a főszerepet.
A történet szimbolikusan a fényt használja Krisztus érkezésének jelzésére. Már az Ószövetségben is beszélnek a próféták egy csillagról, amely a Megváltó születését jelzi majd. A pásztorokat a mezőn „beragyogta az Úr dicsősége”, és azonnal a kisded keresésére indultak. A bölcseket pedig egészen egyértelműen az új csillag fénye vezette, előttük haladva, egészen Jézus, a Krisztus jászoláig.
Legyen a téli napforduló ünnepe az értünk emberré lett Isten Fényével teli örömteli időszak!
Inspiráció: Forrás: https://christmasstories.org/christmas-is-light/
