Azt talán tudod rólam, hogy a családommal a Mátrában élünk, az ország tetején, 800 méteren. (Klikk ide, ha megnéznéd a házunkat! :)) Most azonban egy nagy változás jön: szeptember 1-jétől ugyanis visszaköltöztünk Budapestre, albérletbe.
Annak idején a fiam kérésére települtünk át Budapestről a hegyek közé, és csodás éveket töltöttünk itt. Idén azonban Marci elkezdi a középiskolát – Budapesten. Ő pedig azt kérte, hogy legyünk mellette, legalább az első időkben. Nekünk természetes, hogy mindenben, amiben tudjuk, mellette állunk, így megszületett a döntés, hogy egy időre kétlakiak leszünk.
Igen ám, de hova, hogyan? Lakást venni ezért nem érdemes, hiszen lehet, hogy Marcinak csak pár hónapig lesz ránk szüksége, és talán kollégista lesz. Oké, akkor nyilván albérletet keresünk. De vajon hol? A régi barátai közelében, bent a városban? Vagy az iskolához közel, Gazdagréten?
Nem tudom, kerestél-e albérletet mostanában, de ha nem, akkor elmesélem, hogy egészen meglepődtem, hogy ez mennyire nem egyszerű. Azon túl, hogy megpróbálsz megfelelő helyen lévő, megfelelő méretű lakást találni (az árról nem is beszélve), ha gyermeked és/vagy esetleg állatod van – és nekünk van egy cicánk -, a lehetőségek köre rohamosan szűkül.
Én is keresgéltem a hagyományos weboldalakon, FB-csoportokban és ismerősök által is.
Egy nap azonban kaptam egy telefonhívást egy barátnőmtől, aki látta a képeket a szicíliai nyaralásunkról, és a tapasztalatainkról érdeklődött. Persze, szó szót követett, és a téma a költözésünkre és a lakáskeresésre terelődött. Ennek kapcsán kiderült, hogy nekik éppen van egy lakásuk, de mivel még nem volt idejük felújítani, nem hirdették meg, így azonban nem szívesen adnák ki idegennek. És bár a barátnőm rengeteg érvet felhozott, amivel szinte megpróbált lebeszélni, végül abban állapodtunk meg, hogy megnézzük.
A lakásnak rengeteg jó tulajdonsága van: tágas, mindannyiunknan jut saját szoba, jöhet a macska is, jó az elhelyezkedése, 5 percre van a Stúdióm, a fiamnak pedig a busz, ráadásul könnyedén megoldható a környéken a parkolás. Pár dolog azonban aggasztott: a lakásban számos antik bútor van, féltem, hogy a macska kiszökhet, és hogy zajos lesz a Mátra után.
Éppen ezért tovább folytattam a keresgélést, volt azonban bennem egy rossz érzés, hogy ez így nem oké. Én pedig megtanultam már, hogy ha ez az érzés megjelenik, akkor azt jelnek tekintsem, és elvégezzem a szükséges érzelmi oldásokat. Természetesen ugyanazokat a módszereket használom én magam is, mint amiket a klienseimmel alkalmazok.
Az oldás után elhatároztam, hogy nekem nincs “B” tervem. Egyetlen vízióm van, ez az “A” terv, “A Terv”, és kész. Így a fókuszomat a barátnőm lakására helyezem, és a körülmények hamarosan hozzáigazodtak a döntésemhez. Az antik bútorok bekerültek az egyik szobába, ami így átalakult egy impozáns dolgozóvá nekem. Új nyílászárók készülnek, amikre szúnyogháló is kerül, így a macskánk sem tud majd kiszökni. Az egyetlen dolog, ami a lakásból hiányzott, az egy kényelmes kanapé volt, de azt pár utcányira tudtam venni, és még a barátnőmnek is tetszik.
Így végül egy abszolút win-win-win megoldás állt elő. A barátnőmnek nem áll üresen és kihasználatlanul a lakása, és ha úgy dönt, hogy mégis eladja, akkor nem kell kivárnia, amíg a határozott idejű szerződés lejár. Nekünk van egy, az igényeinket tökéletesen kielégítő helyünk, olyan rugalmas feltételekkel, ami meghagyja számunkra a későbbi választások lehetőségét is. Vagyis a történet meglehetősen varázslatos.
Mindez azonban egyáltalán nem varázslat. Aki elkezd dolgozni az SVT-vel, hamar megtanulja, hogy az életünkre mi magunk is befolyással lehetünk, és az eredményt a mindennapokban tapasztalja.
Ha Te is megtanulnád:
